Na, hétvégi kiruccanási kísérletként elhatároztuk anyával, apáva, és öcsivel, hogy megyünk egyik ismerősünkhöz tanyára, Szabadszállás falu mellé...

Pénteken hát kocsiba ültünk, laza 2 órás út, közben öcsi ülése beleállt a jobb vállamba, a bal vállam meg hát, az sem volt kényelmesen... Egyszóval kicseszettül fájt mire odaértünk, de legalább az úton nyomkodni tudtam új telom (Asha 302 *o* imádom). Kaptunk segítséget odatalálási ügyben, mégpedig anya barátnőjének férjét (emiatt állt bele az ülés a vállamba), és mikor már kb 10 perce kacskaringóztunk a homokos, aszfalt nélküli úton, befordítottak minket az erdőbe... Bizony ám, de mintha nem is lett volna ott semmilyen út :o Bruutális ><

Kiszálva a kocsiból, szétnéztünk.. Egy kicsike, aprócska házikó, egy kút, egy pottyantósbudi, egy naagy tanya tele elszáradt fűvel, és mérhetetlen nyugalom és csend. Na meg egy óriási medence vasas kútvízzel töltve a gyerekeknek.. :D

Őszintén? jó volt... Szép hely, nyugis minden, rengeteg bogár, köztük másfél centis giga-hangya. Csak épp nem volt mit csinálnom.... Unalmas volt.. süttettem magam a  napon pancsoltam (de nem barnultam) a vízbe és szó szerint szarrá untam az agyam, mégcsak egy könyvet sem vittem le amit olvashatnék.. De aztán felvedeztem valamit.. Csodás, új Nokia Asha 302-m, az én kis qwertys net telóm fogja a netet *o* Ezazz, iggeen, ha csak minimálisan is, de tudtam kommunikálni másokkal...-ettől függetlenül maradt baszott unalmas az egész. ><'

Aztán eljött az este.. szomszéd tanyán lakó bácsika átsétált egy üvegcse birsalma pálesszal... Természetes, hogy kaptam belőle :3 xD Bár nem esett jól.. .leszoktam az ivászatról, nem is esik már jól kb semmi sem, csak a citromos és körtés sör, meg az erős sörök... (pl 7,2 vagy 8,3 :3) A lényeg... Szilvi (anya barátnője) xanaxra vagy mire ivott..... Hát, könnyen és hamar jókedve lett. xD Én meg... Semmi. Nembaj... fél egy körül elindultak aludni, alig birtam kivárni, én kocsiban akartam aludni, de ők zenét hallgattak, tehát egy ideig nem lehetett... Bár én jártam kb. a legjobban, csak a térdem fájdult meg, de az mára már elmúlt... Annyiból volt rossz, hogy aznap 4kor keltem, és hanali félegykor mehettem aludni, aztán ismét nyolckor ébredtem.... Tehát nem aludtam túlzottan ki magam, anyának viszont rosszabb volt.. a sátorban aludt, a földön, és sikeresen elfeküdte a hátát de olyan szinten, hogy levegőt alig kapott kb, és alig tudott mozogni, masszírozás sem segített, tehát hazajöttünk.. Na tessék, három napot nem bírunk ki net és áram nélkül.- Bár, én tudtam volna még maradni egy kicsit. .:D

Lényeg, haza jöttünk.. bográcsoztunk még itthon egy keveset Reniékkel, én vágdostam a fát, végül itthon is félegy felé mehettem aludni.. Aztán felkeltem kb 8-9kor, maajd visszaaludtam a napaliban a kanapén, aztán délután megintcsak kidőltem Antigoné olvasás közben..... Nem tudom miért kezdtem el olvasni, azt tudom, hogy kötelező lesz, telon vágtam bele, elég rövidnek bizonyul, valami háromnegyed óra alatt elolvastam a felét Oo Komolyan ilyen rövid? Vagy én mit olvastam?:o

Na sebaj, én most viszont megyek is... Dextert nézek, újra.. :D Nagyon szeretem.. :3 Brutális, beteges olog lehet, de valahol csodálom Dexter karakterét... Imádom, valamilyen szinten olyan mint én.... azaz úgy érzi, csak megjátsza az érzelmeit... Elég sokszor vagyok így én is... Valahogy.. nem olyan intenzívek, mint ahogy más leírja/elmondja.. Nagy baj van velem? >< Bár eddig is mondtam, hogy én egy érzelmi fogyatékos vagyok, de uhf.. ><

Komolyan, néha így érzem. Akinek elvileg fontos vagyok, az válaszol.. Nem? Nem mondom, 1-2 alkalom nem jelent semmit, lehet, hogy épp csak nem nézett oda... De amikor 'érdekes' kérdéseket tesz fel, olyannal beszélget akit alap és szinte természetes, hogy nem bírok és a tetejében még nem is válaszol, vagy ha mégis, van, hogy fél óránként...

Nem hisztizek, nem szokásom. Csak kicsit besokkaltam. Komolyan, miért vagyok? Ha annyi fáradtság kicsit hihetőbben rám nézni néha-néha, akkor miért? Oké, igaz.. Ilyen problémák csak neten keresztül fordulnak elő, lehet egyáltalán nem kéne nagy feneket kerítenem ennek, de.. Na. Mindegy. Először is, le kéne nyugodni. Azzal kell kezdeni. Bele kell magamat süppeszteni abba a gondolatba, hogy nincsen semmi baj. Tudom, ez nagyon nem megoldás, de most nem érdekel, csak nyugit akarok. Hogy ne kapjak ideggörcsöt mindjárt.

És persze, hogy bekaptam még egy sírós számot is yt-s lejátszásimban, okés, egyre jobb.. És nem is rontom itt tovább a levegőt, elég legyen ebből, ne hisztizz, szard le, ha nincs semmi gáz akkor felesleges, ha meg van, nemigen tudsz ellene mit tenni, majd az idő megoldja....-vagy nem, de az biztos.....

Furcsa vonzalmat vagoyk képes érzeni minden iránt, ami valamelyik életfeltételemet sérti akár fizikai, akár mentális. Beteges mazochismus ez, aminek semmi haszna, csak az, hogy önmagamat gyötröm. Rájöttem, hogy mikor ideges vagyok, a fájdalom nyugtat meg, vagy ha jó kedvem is van, valahogy még jobb, ha fáj valami. Egyszerűen megnyugtat, mintha gyötörnie kéne, hogy érezzem, élek. Máskülöndben csak tengődök egy helyben, nem teszek semmit és képes vagoyk a nap 24 órájából 13-mat végig aludni, 2-3-mat meg fetrengeni az ágyban úgy, hogy a plafont bámulom vagy épp csak tettetem, hogy nem vagyok ébren, nehogy bárki is hozzám szóljon. Amikor erről elgondolkozok, jut eszeme amit keresztanyám mondott. 'Menj pszichológushoz.'  Ezt akkor kaptam meg, mikor egyik nap évközben nem mentem suliba, csak mert ébredés után elállíthatatlan késztetésem lett a sírásra, bármit csináltam, csak potyogtak a könnyeim, olyan érzés az ilyen, hogy nem hiszi el az ember, hogy ennyi fájdalom fel tud gyülemleni egy  tizen-x éves személyben, csak minimum egy másik élet alatt. Egy ősi, mélyről jövő fájdalom ami folyamatosan kísért, de nem bánod, mert emiatt vagy te, nem pedig más.
Érdeklődök teljesen ésszerűtlen dolgok felé, mik visszahúznak, vagy épp szó szerint elvágják az utamat az előre haladásban, mégis ragaszkodom a saját kis világomhoz. Mint például a lustaság, semmi értelme, hátráltat, még csak kellemes sem mert hetekig képes vagyok semmit tenni és szarrá unni az agyamat, de visszafelé mégsem rángat, csak épp nem mozdulok előre. Tehát akkor most minek változtassak? Jó így most nekem? Igen. Később az lesz? Nem, de kit érdekel, majd később kitalálok mást, hogy jó legyen. De ugyan akkor ott van egy ici-pici halk hang, hogy naa, azért csak egy picurkát tegyél a jobb érdekében... Na ezt szoktam meg sem hallani, kivéve amikor épp bukásra állok valmiből -nem akarok elveszteni egy évet sem- mert akkor egy pár óra alatt betanulom az egész éves tananyagot és 4-es TZ-t írok kémiából úgy, hogy a fele benne sem volt még a tankönyvbe sem.... Na igen, hülyének sem lehet mondani ˘^˘ (<-bocs, egotime :3)
Ellentmondásban élek, néhány éve. Egyik felem élni akar, mindenbe belevágni és nem akar törődni semmilyen következménnyel, a másik mint egy félénk kisgyerek csak maradna egy helyben, nem akar roncsolódni. Egyszer eszerint, egyszer aszerint rendezgetem dolgaimat, és így olyan kesze kusza maszlagot kapok folyton, hogy egy élvezet kibogózni, és jó időre le is foglal, ergo tökéletes téma ez is, ha az élet nagy dolgairól van szó -legalábbis nálam-, és még unalmas pillanataimban van, hogy előveszem és fejtegetem.

Szöges ellentétben állok önmagammal. sosem tudom mit is kéne tennem, megoldásnak tekinthetném a semmit tevést, de sosem jön össze. Magától nem akar elsétálni az utamból az akadáj, csak egyre közelebb kerül. Ennek ellenére mindig hiszek benne, hogy egyszer csak elkanyarodik, és mikor látom, hogy mégsem, már igen nehéz egy olyat ugrani, amivel végérvényben is hatástalanítani tudom azt a valamit. Csupán lusta vagyok, és van, amikor inkább belesétálok a hülyeségbe, mintsem azt mondanám, hogy nekem ez nem kell. Volt 1-2 zűrös dolgom, ami alapjában véve manapság tök átlagos a korosztályomban -hiába nem hiszik az idősebbek-, de nekem mégis idegen téma. Leírni konkrétan nem fogom, de maradjunk annyiban, hogy voltam fiu volt osztálytársnál, de hiába, hiszen egyszer csak meggondoltam magam, és alkalmaztam a 'tegyünk-úgy-mintha-aludnánk' tervemet. Bevállt, nem kellett semmit sem tennem, épségben hazasétáltam.

A hirtelen véleményváltozásomhoz lehet kapcsolódott, hogy odafelé csávó a bokorbol sétált ki és hitte azt h a foglalkozásom valami olyasmi amit visszatérbe a bokorhoz kérhet és pénzt adna érte. Hihetetlen mennyire felháborodtam ezen is, és az is, hogy mennyire be voltam fosva... HuszonX éves csávó kérdezget meg ilyenek egy főút mellett a semmiben, nulla ember az utcán, a kocsisok meg *bruu* elszáguldanak... Ott imádkoztam, valaki, akárki forduljon már ki akárhonnan és mentsen meg. Na, azóta akárhányszor elmegyek egy bokor mellett, bárhol is legyek, eszembe jut és befosok. Volt ilyen Tomival is, elmentünk a világvégére mert nem hitt nekem és rossz helyen szálltunk le a buszról, ott is bokor volt út mellett és megijedtem és nem értette mi van.

Emellett volt még például cigi, de... Pár hónap után leesett, hogy ennek sincs konkrétan semmi értelme, nem lett jobb tőle a most, és még pénzbe is kerül -hiába volt bevett szokásom, hogy kunyizok, nem lehetett mindig. A hirtelen felvilágosodás részbeni oka volt a Kpop is. Hülyén hangzik nem? Zene miatt megváltozni? Nekem sokat jelent Bigbang. Nagyon. Sok dologba miattuk kezdtem változtatni, célom továbbra sincs amit el akarok érni, de változtam, a  jobbik irányba. Én vagyok az, akire egy fél világon túlról is hatott Bigbang, én vagyok az, akire valóban illik a  VIP elnevezés, és nem csak rajongói elszántságom jeléül vettem fel. Jobbá tettek ők, akikre esküszöm felnézek, és ha bele döglök is, de egyszer az életben látni fogom őket, -ha kell majd az öreg, ráncos papikat hívom össze egy találkára. Nem azért, hogy elmondjam, én vagyok a legnagyobb rajongó ebből az országból, hanem, hogy tudják; rám ekkora távolságból is hatottak, köszönöm nekik... Valamilyen tekintetben ők mentettek meg attól, hogy azelőtt elrontsam mindenem, mielőtt magam lábára állok, miattuk nem estem hasra és csúsztam egészen egy mély szakadék aljára, mikor épp csak kisétáltam a gyárból...
Van ám ilyen ismerősöm is. Ő az, aki nem tehet arról, ahová került -de csak saját hülyeségéből van még mindig ott.  Életfelfogása 98%-ban egyezik az enyémmel, neki évekbe telt felfognia és nem értette mit akarok tőle a második hónap ismeretség után, de sebaj, szegényke egoista és nem hitte, hogy más is lehet értelmes. Volt amikor nem értettem mit is akar pontosan, mert szerencsétlen ugyan annyira 0-án van érzelemből mint én. Tehát szórakoztató egy ember, brutális, hogy mikről tudunk beszélgetni órákon keresztül, imádok vele veszekedni, idegesíti, ha nem fogadok szót, és mondja is, tehát tömören azon élvezkedek, hogy mennyire idegesíti... Mindezt miért? Elvileg törődésből, mert hasonlítok rá és nem akarja, hogy elbasszam én is. Jó srác ő, gondoskodó, valahol még szeretem is (nem félreérteni!!), olyan mint egy tesó. Mint egy hülyén összerakott tesó. Akivel néha bazi nehéz megértetni, hogy nem én vagyok a hülye, hanem épp egyikünknek sem esett le, hogy ugyan azt magyarázzuk minimum fél órája a másiknak, különböző megfogalmazásokban és kapunk idegrohamot, hogy mi a francért nem ért megy egy ennyire logikus dolgot és erősködik ellenem ._. Sebaj, megszoktuk.. :D

Mint ahogy azt is gyorsan megszoktam, hogy cicám itt csücsül mellettem, és nézi ahogy írok, miközben öcsi lóg kívül az ajtómon, hogy be akar jönni Ludwig-simire, de nem tud ugyanis bezártam az ajtót, hogy a huzat ne nyissa ki, és a kis fekete hülyegyerekem ne szaladjon át Mia tesójához a szomszéd szobába, vagy épp ne akarjon szökési kísérletet tenni le, a nappaliba, ahol anya van. Az miért baj, hogy ott van anya? Mert valószínűleg az első adandó alkalommal dobná ki az ablakon, és szerintem talán még örülne is, ha egy ipari húsdaráló pihenne odakint a kocsibeálllón, hiába lenne nagy kérdés, hogy egyáltalán miként került oda az a gépezet O.....O 
Na és mivel asszem kiírtam mára a belemet is, és még egyéb más dolgaim is lennének, szerintem én most lépek... Még egy linket beteszek újabban napi min. 20x hallgatott zenémről, hogy ha valaki idetéved, akkor ne csak kussban csücsüljön. :3 

Újra visszatértem, Trumblr-rs pályafutásomból. Nem tartott sokáig, nem is tetszett túlzottan, jobb itt... Nővéremnek köszönöm a dizit, ő csinálta minden egyes részletét :3 

Annyi minden történt, le sem tudom írni. Amit legfontosabbnak tekitek jelen pillanatban, hogy nagyjából rendeződik körülöttem a világ-vagy legalábbis picike részben. Lett barátom, (Tomi :3 <3) van sok-sok időm, és konkrétan semmi mondanivalóm (Y). Tehát más téma hiányában, jöjjön egy kis love-story :3

Tomi az, akivel elkezdtem beszélgetni őő már nem is tudom mikor. Szereti K-popot, évfolyamtársam lesz, meg miegyéb. Eleinte úgy voltam vele, hogy na jó, hiába hallottam sok rosszat felőle, nem érdekel, amig velem nem olyan, addig hajrá.... Így kezdünk tehát beszélgetni. Minden nap írt valamelyikünk a másiknak, ápolgattuk egymás lelkecskéjét, megbeszéltünk egy találkát. Én valahol szándékosan türtőztettem magam, barátnője van, nem én leszek az a bizonyos harmadik-viszont megjelent a harmadik a másik oldalt- egyszóval én csak barát.... Azután a másik oldalt lévő harmadik kiderült.... Akaratom ellenére unszimpatikus lett a -már csak volt- barátnő, de Tominak sem tetszett ez így, tehát nekik kettejüknek végük lett. Ugy konkrétan.
Ígyhát... kialakult egy új felállás.... És egy kis idő után... az lett a vége h Tomi meg én lettünk. :D Eddig kb. minden teljesen rózsaszínfelhőcske, kivéve azokat a néha megeső pillanatokat, hogy vmiket nagyon félreértek, vagy nem tudom, de na, azok rosszak... Meg egykét más dolog is szar szokott lenni, de mindegy. Próbálom úgy felfogni h semmi gáz sincs, csak nekem nem sikerül elhinnem, hogy egyszer mehet nekem is jól.... Na semmibaj, ugorjunk..

Tegnap is Tomival voltam, Kökibe rohangáltunk... hozott egy láncot, széttépkedtük (nem írom le kire gondoltam közben, dee 1-2 ember kitalálhatja) és dobáltuk az embereket vele :3 Takarító-nénit a harmadikról eltaláltam.... Volt akinek arca előtt 1-2 cm-nyire esett le a fadarabka, és nem értette honnan jött... :DD Elő jött a gonosz énem és mindenkihez hozzá akartam vágni. xD Aztáán sétálgattunk mindenfelé, felmentünk tetőre, édes aranyos fejével elkezdte dobálni a köveket... Jött biztonsági őr bácsi, megszólal 'srácok' na, ez után hallgathattam h 'srácok'... Amit a legjobban utálok.. Engem ne fiúzzanak le, mert ölök._. Tominak meg természetesen tetszett h idegesít ._. Huu de bántani akartam. De nem, nem szabad... Pogácsát viszont nem adtam oda neki ˘^˘ -najó, a végén de.. Túl jószívű vagyok... A lényeg, hogy több ilyen nap kell. :D

Sok mindent tudnék még írni, de késő is van, és napok óta alig alszom, tehát lassacskán megfordulok és eldőlök az ágyba... Éés csak most vettem észre, hogy kb. fél órája tárva nyitva van mindkét ablakom és ég a villany, tehát ha nicns bent vagy 20 szúnyog akkor egysem._.  Jobb ha megyek..