Rájöttem valamire. Hogy mire? Arra, hogy annyira tisztán akarom játszani ezt a játékot -az életet-, hogy már lehetetlen. Mindent igazából szeretnék megélni, nem akarok elsietni semmit, mindenhol meg akarok felelni, tehát tisztán akarom végigcsinálni azt, amit teszek és épp emiatt a törekvés miatt csúszok le mindenben. Nem hiszem, hogy minden 14 éves gyerek így gondolkozik. Ahogy megfigyeltem a többieket, mindneki kiválaszt egy "témát" amire megpróbál maximálisan figyelni és a többiet elhanyagolja. Nos, én nem ezt teszem. Szeretnék mindenhol jó lenni, hogy mindenhol elfogadjanak, mert meg akarok magamnak felelni. Ezt soha sem fogom elérni, hiába is próblkozok. Emiatt fogom elcseszni az egész életemet, de úgy sem tudok ezen változtatni, hogy tisztában vagyok a helyzetemmel. Sosem értettem, hogy miért nem vagyok sikeres semmiben sem, vagy hogy miért van az, hogy az egyetlen dolog amiben biztos, ügyes vagyok az olyan, aminek semmi haszna. Most komolyan, a mai világban a rajztudás hol hasznosítható? Nagyon sok helyen-vágja rá a legtöbb ember, de egy olgot elfelejtenek. Ahoz, hogy én ebből emg tudjak élni, eleve kellene lennie egy alap összegnek, amiből kiindulhatok. Egy művészeti egyetem egy félévi tandíja is több százezer forint, ingyenesen pedig alig vesznek fel valakit, miért pont én lennék az, plusz csak egy félévre szólna az is. Ennyit erről, amiben hasznosítani tudnám magamat abból nem lesz semmi.

Pontosan ezért vagyok elkeseredve. Mások megtalálják a módját a dolgaik rendezésének. Pl- van olyan ismerősöm aki suli után jár ki és az "éjszakában él", van aki egész nap otthon ül s tanul, van aki mindig sportol. Én ezekből egyik kategóriába sem vagyok besorolható. Nem járok ki suli után, nem tanulok egész nap és nem is sportolok semmit. Egyszerűen csak lógok a levegőben és egyik téren sem vagyok magasan. Ez talán még rosszabb az első lehetőségnél, mert ők legalább brátjaikkal vannak. Persze, roncsolják a szervezetüket és külső ember szerint semmi értelmeset sem csinálnak, de legalább haladnak valamerre. Én ennyit sem teszek. Egyszerűen kezdem nagyon unni önmagamat, vagy nem érdekel semmi vagy nem tehetem azt ami érdekel. Rossz helyre születtem? Meglehet. Lesz valami hatalmas sorsfordulóm? Megeshet. Egyszerűen csak ez lett "megírva"? Semmi értelme. Akkor mi van? Az a célom, hogy 20 éves korom után egy életművész életét éljem? Ők olyanok mint amerre kezdek haladni. Kibérelek majd egy kis lakást ó olcsón, újsgpapírral berendezem, cigifüst kering majd a llevegőben, lesz egy asztalom, rajta egy mikróval, egy tányérral és egy piros pöttyös bögrével, minden nap lemegyek majd a kisboltba kínai zacskóslevest venni-amit amugy nagyon szeretek-, aztán leülök, megeszem és festegetek. Festegetek a falamra, vászonra, bármire amit elém tesznek. Ha épp vászonra festek akkor azt eladom, ha megveszik akkor veszem a következő vásznat és festékadagot. Komolyan el tudnám képzelni így az életemet. Szánalmas, de néha úgy érzem ez is jár nekem. Semmi értelme sincs annak amit csinálok, nem is lesz. Valami hatalmas sorsforduló kéne ahoz, hogy megváltozzak. Egyszer majd talán bkövetkezik. Ha nem, akkor majd 6-8 év múlva egy netkávézóból fogok írni melegítőben kócos hajjal és olajfestékkel kikent arccal. Elképzeltem- illene hozzám.

Annyira de annyira szeretem ezt a zenét... olyan szép... Imádom... És aranyos meg minden. Sőt, nem csak a zenét, hanem mind két csáveszt szeretem. Igen, épp rajongási rohamom van. Néha kitör belőlem, nincs mit tenni. >..<

Olyan szép szövege van *-* És nem érdekel, hogy ha valaki elítél azért, mert ezt hallgatom. Igen, volt már olyan, hogy egyik osztálytársam egy szám olyan részét hallotta, ahol angolul énekeltek, és egyből jött, hogy mi ez, jaj de jó. Aztán vége lett a refrénnek, jött újra a koreai szöveg és elkezdte fikázni. Most őszintén, mi a külömbség egy angol és egy koreai szám kőzőtt? Egyedül a nyelv hangzása, a mondanivalója ugyan az nem?
Amugy a klipben szereplő két fickót imádom, a bandából (BigBang) őket szeretem a legjobban, habár a többieket is szeretem. Olyan szép hangjuk van *-* és hogy kicsit hasonlítsak is egy tinire a rajongás terén: jóól néznek ki.... Tessék, megtettem, leírtam.  Mutatok még egy számot tőlük, ebben épp egoznak... ^^

Ha már egózás és kórea, akkor legyen egy lány banda is. Ők a 2ne1, kórea egy híresebb lánybandája. Ők négyen vannak. Azért szeretem őket, mert olyan csajszisak ők magukis, meg a szövegeik is meg a klipek, meg minden... Egyszóval őket is imádom. Ha már itt irogatok róluk, meg is mutatom azt az ego-számukat.

Annak érdekében, hogy ne ez az egoista stílus maradjon meg annka aki emghallgata a számot, mutatok még egyet tőük, aztán mostmár lelövöm magamat, mert őszintén szólva, nem hiszem, hogy bárkit is megfogott volna ez a pár szám, mégis bízok benne. Jó lenne, ha nem ítélnék el az emberek az ázsiából jött dolgokat, mert sok dolgot adtak és adnak nekünk még ma is. Pl. PSY-Gangnam style is onnan jött, nem egy embert szereti is őt, hatalmas bulizenénk lett, mégsem tudja senki, hogy mit is jelent a sszövege... És emiatt most kitaláltam, hogy 2ne1 száma után beillesztem a Gangnam style magyar szöveges vidiét is. ^-^

Amugy lehet hogy csak szerintem, de ez egy gyönyörű szám. Lehet gáz, de engem ráz a hideg ahogy olvasom a szöveget és hallgatom. Háát nem tudom, mindenki oda van az angol számoktól, nem mondom sok szép van közöttük, de ezeket a zenéket sem szabadna elhanyagolni. Na, de ahogy írtam, megkeresem  SPY számát magyarul, és ajánlom, hogy ha szereted a Gangnamot, nézd meg az előadó többi számát is. Amugy személy szerint eleinte még jó bolt ez a szám, de annyi helyen ott volt, hogy egyszerűen meguntam. Nem tehetek róla, én ilyen vagyok, de akinek tetszik, annak valóban tetszen és nem csak divat miatt hallgassa. Tetyék ^-^:

Tegnap, azaz vasárnap sokáig aludtam. Az ilyen alkalmakkor szoktak összefüggő, hosszú álmok létrejönni bennem. Most pl. elmentem egy edzőtáborba, valami elhagyatott, régi gyárépületbe. Ez a tábor igazság szerint valami tesi-tábor volt. Ott volt pár osztálytársam és pár külsősember, mindet ismertem, kivéve egyet. Ez az egy egy lány volt, olyan, akin mindenki elámul, hogy milyen szép. Egyszer eltűnt ez a lány, és meg kellett keresni. Én jelentkeztem a feladatra, de utánam küldtek egy fiút (aki az álmomban igencsak tetszett) és vele kerestük a 'szép-lányt'. Meg is találtuk sok félelem árán, hiszen az épüet elhagyatott volt, hatalmas és ijesztő, én meg persze meg is ijedtem, aminek az lett a vége, hogy az épp ott lévő fiúhoz 'ragadtam'. Na de megtaláltuk a lányt, mégsem volt teljesen rendben... Az arca eltorzult, teste pedig emgváltozott... Nagyon részletesen nem szeretném leírni, de monhatni pucér volt és melle helyén zsákok lógtak O.o Érdekes nem? Egyszerűen nem tudtam hová tenni... No, hát elkezdett minket üldözni, pontosabban a fiút aki velem volt. Sikeresen meglógtunk előle, egyenesen a többiekhez futottunk, mind a ketten megijedtünk és rémülten mesltük a többieknek a történteket, miközben a lányka besétált az ajtón. Igen, besétált és minden ott lévő fiút el kezdett üldözni, valamit csinált velük -talán megharapta őket?- és ők is olyan meztelen zsákos lényecskék lettek. Egy fiú volt akit nem bántott, ő volt az, aki velem jött keresni. De lehet, hogy ő sem úszta meg, nem tudom, mert ekkor ébredtem fel... Ezt tegnap már le akartam írni egy történetben, de nem tudtam, mert először amikor belekezdtem, véletlenül lefrissítettem az oldalt és elment az iromány, másodjára, amikor már kétszer annyit írtam, az egész gépemn lefagyott és azóta nem tudom bekapcsolni. Ez vajon jelent valamit? Talán azt, hogy a történetben szereplő emberek mind evesztek valami sötét maszlagban, ami elől menekülnöm kell? Ez talán még stimmel is a jelengeli helyzetemre, mert sokat gondolkozok azon, hogy átsétálok a másik 'sötét oldalra', mert kezd jobban tetszeni mint a elenlegi... Mindig jó-kislány vagyok, amennyire tudok nem szólok vissza, nem iszok, nem járkálok ki éjszakánként és stb. ---Bár, ezt most mondom, gogy megint ittam egy kis bort, de sebaj... Ennyi kell, itthon vagyok, így legalább le tudom írni mit is érzek igazából, holnap majd elolvasom és érteni fogok mindent. Profi megoldás, mindenkinek ajánlom ^-^

Na jó, megpróbálom kontrollálni magamat. Már érzem magamon, hogy túl sok hülyeséget írok le... Utólag is bocsi annak aki erre tévedt, hogy az én eszement hülyeségeimet olvasta el. Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen álom nem éppen vall egészséges elmére, de hát... Ez van... ^^   (kép: Vmi ilyesmi haja volt álmomban a csajszinak...csak sokkal elnyűttebb :DD)

Csütörtök.... A hétnek az a napja, amit  alegjobban szeretek, ugyanis mindig van rajz, egyik héten még dupla is. Mindig kirajzolhatom minden bajomat. Ezt akkor is megtehetném, ha nincs rajzom, de mégsem. Sosem tudom eldönteni, hogy mit is akarok csinálni, kivéve ha megmondják. Olyankor mindig jön az ötlen 2 percen belül és el is kezdem rögtön. Ma portrét kellett rajzolni, én egy olyan valakit válaszottam, akit sokszor látok de mégsem tartozik az ismeretségi körömbe, mert emlékezetből szerettem volna alkotni. Sikerült is, mások is felismerték akik már látták őt. Egyszóval büszke vagyok magamra.

Ami kevésbé volt kellemes, az az, hogy azon a két órán amin végre alkothattam, folyamatosan lökdösték a hátamat. Még csak nem is úgy, hogy alig érezzem, hanem a szó szoros értelmében figyelnem kellett, hogy ne húzzak bele a rajzba. Mondhatom, nagyon idegesített, azt hittem hátrafordulok és minden mögöttem ülő személyt felgyújtok és végignézem s hallgatom haláltáncukat és a tűz ropogását.- Nem, nem vagyok pszichopata, csak idegesített. Nos tehát, második óra végére meguntam, a legközelebb eső gyerek fejét leüvöltöttem, hogy hagyjanak már békén a jó k***va életbe, mert kib**szottul irritál, hogy minden második pillanatba pofán b*sz az egyik. stb. stb.   Felfigyelt erre a tanár, látta,  hogy csöppet ideges vagyok a többiek meg röhögnek, igazat adott nekem. A srác akit leüvöltöttem szaktanárit kapott (asszem, vagy figyelmeztetőt? nem tudom), aztán szünetbe megtudtam ki is vágott fejbe mielőtt beborult az agyam. Hát persze, hogy a Ricsi volt az.... Meg fogom ölni, hihetetlenül idegesít, ő lenne az első akit felgyujtanék, de úgy, hogy párszor lelocsolnám egy vödör vízzel, hogy újra láthassam égve. Mindegy, ezután szünetbe odajön és elkezd ölelgetni h ugye nem haragszom, én meg legszívesebben fejberugtam volna... Sebaj.... Németen rajzoltam tovább, mert nem tudtam befejezni időben. Rajtam kívüli 5 gyerekből 2 veszekedett, a harmadik néha közbeszólt, a negyedik röhögcsélt. Háromszor szóltam, hogy hagyják abba, velem együtt Laci-bá is felszólalt néha, mire megint elérték, hogy idegbeteg legyek és üvöltözzek. Persze, hogy befogták.

Az egész napom ilyen volt, mindenki hangoskodott körülöttem. Hazafelé még bementem írószerboltba és vettem magamnak 20 db A/3-as lapot, mostmár tudok mire rajzolni itthon :3 Kb ennyi nyugi volt ma, semmi több... Amugy olyan szép ez a kép... Annyira imádom a tüzet (*q*)

Írni szeretnék, de nem tudom mit írhatnék le. Annyi minden kavarog a fejemben, hogy egyszerűen nem tudom kifejezni. Elvesztem a rengetegben és így is egyre csak sűrűsödik. Semmit sem értek, hatalmas kupleráj az egész. Bevett szokásom, hogy ilyen állapotomban megfogom magamat és rendet rakok a szobámban. Ezután általában az agyam is kitisztul, aztán ahogy újra kupisodik be minden, úgy veszek el én is. Furcsa összeköttetés ez. Mintha semmi köze sem lenne a kettőnek egymáshoz, mégis mennyit számit. Mivel nemsokára költözünk át, már nem csinálok itt semmit. Inkább kivárom, hogy még nagyobb zavar legyen, mert jobban feltűnik majd a rend és kellemesebb lesz.

Na tessék, most is ép arról írok, hogy mekkora kavalkád van a fejemben és semmit sem tudok megfogalmazni. Aha, akkor ez mi? >..< Úgy tűnik, határozottan megy, csak el kellett kezdeni. Ha már megy, akkor jöjjön is. Most hirtelen megindult a gondolatáramom, megpróbálom leírni érthetően.

Sok ismerősöm van, sokan állnak mellettem, de nem érzem, hogy valóban ott lennének. Vagyis érzem, de nem úgy, mintha mozdulatlanul állnának. Tudom, hogy ez nem amiatt van, mert bennük nem bízok, hanem mert önmagamban nem hiszek. Hinnem kéne magamban, elhinni, hogy mire vagyok képes és meg is tenni a dolgokat. Most is, kételkedek önmagam sikereiben és abban, hogy miket érhetek el az életben. El kéne érnem őket, meg kéne valósítanom az álmaimat, amivel csak az a baj, hogy azt mondom, lehetetlen, miközben nagy részben rajtam is múlik. Irigylem azokat az embereket, akiknek ha csak látszólag is, de van önbizalmuk. Lehet kívülről én is ilyennek tűnök? És csak én látom magamat kisebbnek a velem egykorúaknál, vagy ők is így vannak vele? Van valaki, akinek feltétel nélkül elmondhatok mindent? Jelenleg csak önmagamnak mondok el mindent, sőt, van amit saját magam alőtt titkolok. Ez sem teljesen normális nem? Titkolózni a valód elől. Valahol szánalmas, máshol viszont csodálatos, hogy át tudom verni magam. Saját kis titkaim miatt nem bízok magamba, de jó. Most is hiányérzetem van, szeretnék valakit vagy valamit amit magam mellett tudhatok, de mégis kapcsolódva kéne lennie hozzám, hogy sose menjen el, meg tudjam fogni. Magányos vagyok úgy, hogy nem vagyok egyedül. Sosem találkoztam még olyan emberrel, aki olyan lett volna mint én. Létezik még egy ilyen idióta? Aki ismer egyet az valahogy jelentkezzen nálam és vezesse hozzám az illetőt. 

A másik ami kiakaszt, hogy minden nap üvöltözés megy itthon. Sosincs nyugi, nem lehet csendben maradni, ha beülök a szobámba mindig bejön valaki, hogy segítsek ebben meg abban, zenét nem tudok hallgatni mert egybevegyül a többi hanggal ami igencsak zavaró. Ha alszom is, akkor sem ér semmit, másnap ugyan olyan hulla vagyok vagy talán még fáradtabb. Teljesen értelmetlen minden és fordítottan igaz. Hát, egyszer ennek a korszaknak is vége lesz, csak ki kell várni és addig sem csinálni semmi hülyeséget. Ennyi. A kupim egy apró buckáját most átdobáltam máshová, más szóval most sem jutottam sehová.