Komolyan, néha így érzem. Akinek elvileg fontos vagyok, az válaszol.. Nem? Nem mondom, 1-2 alkalom nem jelent semmit, lehet, hogy épp csak nem nézett oda... De amikor 'érdekes' kérdéseket tesz fel, olyannal beszélget akit alap és szinte természetes, hogy nem bírok és a tetejében még nem is válaszol, vagy ha mégis, van, hogy fél óránként...

Nem hisztizek, nem szokásom. Csak kicsit besokkaltam. Komolyan, miért vagyok? Ha annyi fáradtság kicsit hihetőbben rám nézni néha-néha, akkor miért? Oké, igaz.. Ilyen problémák csak neten keresztül fordulnak elő, lehet egyáltalán nem kéne nagy feneket kerítenem ennek, de.. Na. Mindegy. Először is, le kéne nyugodni. Azzal kell kezdeni. Bele kell magamat süppeszteni abba a gondolatba, hogy nincsen semmi baj. Tudom, ez nagyon nem megoldás, de most nem érdekel, csak nyugit akarok. Hogy ne kapjak ideggörcsöt mindjárt.

És persze, hogy bekaptam még egy sírós számot is yt-s lejátszásimban, okés, egyre jobb.. És nem is rontom itt tovább a levegőt, elég legyen ebből, ne hisztizz, szard le, ha nincs semmi gáz akkor felesleges, ha meg van, nemigen tudsz ellene mit tenni, majd az idő megoldja....-vagy nem, de az biztos.....